- Ohh dehogynem! A menekülést választod a harc helyett! - kiabál rám.
- Még mindig nem érted! Ez nem nátha hogy 1 hét múlva jól legyek! - kiabálok rá.
Rám nézz. Leül a kanapéra és fel nézz rám. Kezeim remegnek. Elfordítom a fejemet. Mellettem lévő tükörben látom hogy engem nézz. Csodálatos kék szemei most nem csillognak. Össze görnyedve ül ott, zokniját nézi amin a német zászló díszeleg. Beletúr szőke hajába. Szólásra nyitja a száját de nem jön ki belőle hang. Megfogja kezemet magához húzz és megcsókol. Hátamat simogatja, csókja mohóbb nem is lehetne. Ahogy magához szorít. Ahogy kezeit a hátamon jártatja, én is mohó vagyok. Kezeimmel átrendezem tökéletesen beállított frizuráját. Csókunknak egy telefon hívás vett véget. Szerelmem felveszi azt, én pedig közben felállok. Elindulok cipőt venni de nem tudom befűzni a remegő kezemmel. Szőke hercegem jön a segítségemre. Mikor végezz puszit nyom az arcomra.
- Indulunk - súgja a fülembe. Bólintok majd felállok. Hercegem már felkapta a csomagokat és kilép az ajtón, én pedig remegő kezekkel, és lábakkal utána megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése